Ha létezik olyan, hogy kedvenc szakkifejezés, akkor az enyém biztos, hogy a kognitív disszonancia redukció. Ez az összetett fogalom azt próbálja megmagyarázni, hogy miért és hogyan törekszünk ellentmondásmentes világot kiépíteni magunkban.

Leon Festinger amerikai szociálpszichológus, a kognitív disszonancia elméletének atyja, azt feltételezte, hogy egy ember alapvető törekvése, hogy világképében minél kevesebb ellentmondás legyen.

Akkor beszélhetünk disszonanciáról, ha a fejünkben az egyik gondolat mellett egy, annak ellentmondó elem is megjelenik. Konkrét példát élve: amikor a „15 perce állok ebben a sorban, de nem jutottam sokkal közelebb a pénztárhoz.” elem után „A másik sor vajon jobban halad?” elem következik. Ez lenne a kognitív disszonancia. Ilyen, egymásnak ellentétes elemek találkozásakor feszültség keletkezik bennünk.

A leggyakrabban akkor élünk át ilyen disszonanciát, amikor döntési helyzet van, ugyanis a választás pillanatában sosem lehetünk biztosak a dolgunkban. Itt a dilemma: Átmenjek a másik sorba, vagy maradjak ebben?

Mindenki törekszik arra, hogy az ellentmondás következtében megjelenő feszültséget megszüntesse, lecsökkentse. A disszonanciát kétféle módon lehet felszámolni abban az esetben, ha a választható alternatívák nem vonzóak a számunkra. (Tehát, ha már a jelenlegi sorban is nagyon utálunk állni, de bizonytalan a másik sor haladása is.)

Milyen stratégiákat alkalmaznak általában ilyen helyzetekben az emberek? 

Van aki, leértékeli a szabad választás lehetőségét:
„Nem állhatok már egyszerűen át a másik sorba, hiszen milyen hosszú ideje állok ebben a sorban”
Vagy: “ Muszáj voltam átállni, hiszen olyan hosszan vártam ott, itt biztos jobb lesz.”

Van aki, a választott alternatívát felértékeli és annak negatív következményeit lebecsüli:
„Ó, még hogy hosszú sor! Majd karácsony idején, nah majd akkor lesz itt hosszú sor!”

A fenti példa szándékosan nagyon egyszerű élethelyzetre vonatkozik. Viszont a kognitív disszonancia redukció az élet bonyolultabb kérdéseit is átszövi: 

• Kilépni egy munkahelyről, ahol hosszú ideje dolgozom, kedvelem a kollégákat, de egyre rosszabbak a feltételek. 
• Felhagyni egy társkapcsolatot, amikor van benne jó is, de van bőven rossz is. 
• Leszokni a cigiről, miközben dohányozni olyan jó. 

A kognitív disszonancia redukció egy természetes folyamat, ami végbemegy bennünk, amikor dilemmákkal kell szembenézni. Amit tehetünk, hogy tudatosítjuk a folyamatot és reflektálunk rá. Megpróbáljuk megválaszolni azt a kérdést, hogy vajon most mennyire dolgozik bennem a kognitív disszonancia redukció és megpróbáljuk hasznunkra fordítani. Nem kiiktatni kell ezt a jelenséget, hanem erőforrásként használni.

Forrás: Csepeli György(2006): Szociálpszichológia