tudnivalók
Milyen kérdésekkel fordulhat hozzám?
Magánpraxisomban olyan felnőtt klienseknek igyekszem segíteni, akik úgy érzik, elakadásaik, kérdéseik, nehézségeik már jelentősen megnehezítik mindennapjaikat, és szeretnének egy elfogadó, együttérző és együtt gondolkodó közegben megoldást keresni – és találni – helyzetükre.
Mik is lehetnek azok a kérdések, problémák amikkel kereshetnek?
Nehéz konkrétumokat megfogalmazni, de példaképp felsorolok párat a teljesség igénye nélkül.
- Ki vagyok én?
- Mire van szükségem?
- Milyenek a kapcsolataim? Miért érzem magam rosszul egyes kapcsolataimban?
- Milyen hiányok vannak bennem? Hogyan tudnám azokat kielégíteni?
- Mik a gyengeségeim, erősségeim? Miként tudnak ezek akadályozni, vagy segíteni engem?
- Milyenek a céljaim? Elég jók-e ezek nekem?
- Hogyan lehetnék elégedett az életemmel, munkámmal, kapcsolataimmal, stb? Vagy épp miért nem vagyok elégedett?
- Miért toporgok egy helyben? Mire lenne szükségem a változáshoz?
- Hogyan tudnám elengedni a múltat és építeni a jelenem, jövőm?
- Hogyan tudok kapcsolódni önmagamhoz?
- Hogyan tudom elfogadni magam?
stb.
Mi történik egy ülés során?
Egy találkozásnak nincs előre meghatározott forgatókönyve. Legkiszámíthatóbb része, hogy kb. 50-55 percig tart. Általánosságban az ülés elején meg szoktam kérdezni, hogy milyen téma foglalkoztatja most épp Önt. A beszélgetés, az ülés vezérfonala az Ön kezében van, ami azért fontos, hogy tényleg annak mentén haladjunk, ami Önnek fontos. Ön a legjobb szakértője a saját témáinak, az én jelenlétem abban segít, hogy ez a belső hang erősebbé és hallhatóvá váljon.Az első találkozás csak annyiban tér el ettől, hogy miután helyet foglaltunk fel szoktam tenni azt a kérdést, hogy milyen téma/probléma hozta Önt el hozzám. Az ülés vége felé átbeszéljük azokat a keretek is, amelyek a közös munkánkat meghatározzák. Ezeket letisztázzuk, egyeztetünk róluk, majd valamilyen közös megállapodásra jutunk.
Törekszem arra, hogy nálam elfogadó légkört tapasztalhasson meg. Carl Rogerstől származik az a gondolat, ami egyben paradoxon is, hogy a változás önmagunk elfogadásával kezdődik.
Mi az a személyközpontú szemlélet?
A személyközpontú szemlélet egy pszichológiai irányzat, amely Carl Rogers (1902-1987) amerikai pszichológus és pszichoterapeuta nevéhez fűződik.
Alap-hipotézise az, hogy minden egyes emberben önmaga megértésének és a pozitív irányú változásnak hatalmas tartalékai rejlenek. A segítő kapcsolat és a pszichoterápia feladata az, hogy egy személyes kapcsolat által ezeknek a tartalékoknak a mozgósítását segítse. A személyközpontú segítő kapcsolatnak három fő jellemzője van:
Empátiás megértés
Vagyis a segítő a kliens világát igyekszik megérteni, úgy, ahogy a kliens azt átéli.
Feltétel nélküli elfogadás
Azaz a segítő nem valamilyen általa elképzelt ideál felé próbálja vezetni a klienst, hanem elfogadja őt olyannak, amilyen.
Kongruencia
Azaz a segítő nem egy szerepet vállal fel, hanem egész lényével, személyesen van jelen a kapcsolatban.
Találkozzunk!
Ha szimpatikusnak találja bemutatkozásomat és szemléletmódomat, és szeretne segítséget, támogatást kapni
kérdéseinek megértéséhez, nehézségeinek leküzdéséhez, bátran keressen fel!