carl rogers és a személyközpontú szemlélet

Miben is alkotott újat Carl Rogers?

Ahhoz, hogy el lehessen helyezni Rogers munkásságát, nagy volanakban felvázolnám, hogy milyen közegben, korszellemben, szakmai normák között élt.

A személyközpontú terápiás módszer a humanisztikus pszichológia égisze alá tartozik. Ez lett a harmadik nagy irányzat a pszichológia történetében, ami az 1950-es évek táján indult. Mi is előzte meg?

Az első nagy iskola, a pszichoanalízis, a századfordulón született, Sigmund Freud nevéhez kapcsolódik.

Freud neve benne forog a köztudatban, számtalan mém is született már róla, ismert személy a hétköznapi ember számára is. Freud úgy vélte, hogy múltunk és tudatalattiban rejlő vágyaink határoznak meg minket. Terápiás folyamatban ezek feltárásával foglalkozott. Saját szavaival élve: „Az én nem úr a maga házában”, kihangsúlyozva ezzel azt, hogy a tudatos énnek vajmi kevés ereje van, a tudatalatti hatalmához képest.

Nagyjából a pszichoanalízis idejében született a behaviorizmus is. Jeles képviselői John B. Watson, Ivan Petrovics Pavlov, Burrhus Frederic Skinner. A behavioristák az objektív dolgokat kedvelték, mindazt ami megfigyelhető, ilyen például a viselkedés. Olyan emberképet határoztak meg, akit csak a külső hatások alakítanak. Az vagy, amit tapasztalsz, amit megtanulsz a környezetedből. Kizárva ezzel a lélek jelentőségét.

Wastonnak van is egy elhíresült idézete:

“Adjatok nekem egy tucat egészséges, ép gyermeket s az általam megjelölt környezetet felnevelésükre, s garantálom, hogy bármelyiket véletlenszerűen kiválasztva olyan szakembert nevelek belőle, amilyet csak akartok – orvost, ügyvédet, művészt, kereskedőt, főnököt, s akár koldust vagy tolvajt is, függetlenül elődei tehetségétől, hajlamaitól, képességeitől, foglalkozásától, s fajától.”

A kognitív viselkedésterápia ebből az irányzatból nőtt ki. Egy viselkedésterapeuta új viselkedéseket próbál megtanítani, és felülírni a hibás mintákat, berögződéseket. Mind a pszichoanalízis, mind a behaviorizmus olyan embert ír le, akit valami mindenképp meghatároz, megköt: múlt, ösztönök, tanulás, tapasztalás stb. Ennek a két nagy irányzatnak az emberképe determinista, és kétségbe vonja az ember autonómiáját, fejlődési lehetőségeit, szabadságát.

Ebben a közegben indult útjára a humanisztikus pszichológia, ami nem csak Carl Rogers nevéhez kapcsolódik. Ismert és elismert pályatársa volt Abraham Maslow, Gordon W. Allport, Erich Fromm, Rollo May, Fritz Perls, és még sokan mások. Míg Maslow a humanisztikus irányzat kutásait vitte, addig Rogers inkább a gyakorlati oldalát dolgozta ki.

Így születhetett meg a személyközpontú terápia.

Rogers szembemenve a pszichoanalitikus hagyományokkal és a segítői autoritással, szimmetrikus viszonyt hirdetett a kliens és a terapeuta között, alá-fölé rendeltség helyett.

 

Egy személyközpontú segítő kerüli a diagnosztizálást, címkézést, pácienseket kliensnek nevezi, ezzel is törekszik a kapcsolat szimmetriájára. A terapeuta nem a saját elméleti tudástára szerint értelmezi a kliens hozott témáit, hanem belehelyezkedik a kliens belső világába, abból indul ki, és a mentén halad. Ezt úgy is mondhatnám, hogy nem mint szakértő jelenik meg a teraputa személye, hanem inkább mint kísérő. A személyközpontú segítő szerephez szorosan hozzá kapcsolódik a hitelesség: a terapeuta nyílt, kifejezi érzelmeit, őszinte.

A pszichoanalitikus irány abban hisz, hogy a páciens számára vágyott változást az értelmezés technikája hozza el. Rogers a feltétel nélküli pozitív elfogadást tekinti a változás kulcsának. Nem technikákban hisz, hanem magában a kapcsolatban. Ez hozza létre a terápia gyógyító hatását.

A humanisztikus pszichológia abban is újat alkotott, hogy hitt az egyén növekedési potenciáljában, ami egyfajta alapvető, mindannyiunkban benne rejlő, belső törekvés a fejlődésre. Megfelelő környezetben ez a potenciál segít minket az önmegvalósításban.

Rogers egy szabad, felelősségteljes embert ír le, aki nem rabja se a múltjának, se az ösztöneinek, hanem folyamatos változásban van, miközben bízhat belső erejében, növekedésében, potelciáljában.

Zárásképp jöjjön maga Carl Rogers. Ebben a videóban tőle hallhatjuk, hogy milyen is egy személyközpontú tanácsadó munkája, attitűdje kiegészítve saját tapasztalataival.
(A videó csak angol nyelven tekinthető meg.)

Találkozzunk!

Ha szimpatikusnak találja bemutatkozásomat és szemléletmódomat, és szeretne segítséget, támogatást kapni
kérdéseinek megértéséhez, nehézségeinek leküzdéséhez, bátran keressen fel!

Copyright © 2019 Kiss Angelika | design: Csikai Rita