blog és események

A segítségkérés művészete

Szerző: | okt 1, 2019 | Önismeret

Heidi Grant (kutató, író, szociálpszichológus) előadását hallgattam a minap, melyben a motiválás, hatásgyakorlás, döntéshozatal témáit feszegeti a segítségkérés fényében.

Heidi Grant speaks at TEDSalon: Rethink, in partnership with Brightline at TED World Theater, June 6, 2019, New York, NY. Photo: Jasmina Tomic / TED

Miként tudunk úgy kérést megfogalmazni, hogy arra tényleg érkezzen is választ? Ezt a kérdést
járja körül előadásában.

A segítségkérés nem épp a legegyszerűbb dolgok közé tartozik. Társas mivoltunkból kifolyólag mondhatni elkerülhetetlen, hogy néha (vagy akár sokszor) mások segítségére szükségünk legyen.

A segítségkérés feszültségét csökkentheti az, ha minél gyakrabban megtapasztaljuk, hogy megfelelő válasz érkezik kérésünkre. Heidi Grant és kollégái azt kutatták, hogy melyek azok a tényezők, amelyek befolyásolják a segítségnyújtás hajlandóságát.

Kutatási eredményeikből itt van néhány hasznos tipp:

  • Ha segítséget szeretnél kapni, azt kérni kell. Egyértelműen hangzik? Már már bugyuta? Pedig könnyen bele lehet esni abba a hibába, hogy azt gondolom, hogy ő tudja, nekem mire lenne szükségem. Anélkül, hogy erről szavakban elmondanék bármit is. Gondolom, hogy ő gondolja. Ismerős? A kommunikáció ebben is egy többlépcsős folyamat: először nekem kell tudnom meghatározni, hogy mire lenne szükségem. Majd ezt pontosan fogalmazva kell kifejezni: mire és miért van szükségem. A fogalmak és azok jelentése nem univerzálisak, sokan sokféleképp értelmezhetünk, vagy épp félreértelmezhetünk egy-egy kifejezést – itt jön jól a pontos megfogalmazás. Például csak annyit mondani, hogy “Támogatásra van szükségem”, még nagyon kevés információval szolgál. Kitől? Érzelmi? Anyagi? Mindkettő? Egyéb? Mikor? Stb. Számtalan félreértelmezéshez vezethet egy ilyen tágan megfogalmazott segítségkérés.
  • Kerüljük a szabadkozást, magyarázkodást, fenyegetést. Ha bocsánatkéréssel kezdjük a segítségkérést, az csökkenti annak az esélyét, hogy arra választ kapjunk. “Neharagudj, hogy ezzel zavarlak, de megtennéd nekem, hogy … “. Fenyegetésnek tekinthetjuk, ha azzal nyitjuk a mondatot, hogy “Ha csak egy lehetőségem lenne, akkor a bevonásod nélkül oldanám meg ezt a helyzetet, de…”
  • Személyesen kérjünk segítséget! Ne e-mailben, ne chaten, ne sms-ben. Ha csak egy mód van rá, aknázzuk ki annak lehetőségét, hogy a személyesen feltett segítségkérésre 30%-al többen mondanak igent, mint e-mailes megkeresésre.
  • Még egy fontos pont van: ha kapunk végül segítséget, akkor számoljunk be a fejleményekről annak, aki hozzásegített azokhoz. A segítségnyújtást leginkább az ösztönzi, ha kapunk visszajelzést annak célba éréséről.

A segítségkérés művészete fejleszthető a fenti tippek gyakorlatba építésével. Garantálható-e, hogy ezeket alkalmazva mindig megkapjuk a vágyott segítséget? Természetesen nem. A segítségkérés egy interakcióban zajlik, amiben a másik fél reakciója felett nincs kontrollunk. Viszont, ami elmondható, hogy én magam megteszem önmagamért, hogy a legkedvezőbb környezetet megteremtem a segítségkéréshez a fenti javaslatok betartásával. Remélhetőleg a megfelelő ember, megfelelően is fog majd reagálni rá.

Itt megtekinthető az eredeti előadás, amely a fenti cikk forrása is egyben:

Copyright © 2019 Kiss Angelika | design: Csikai Rita